Nem attól lesz könnyebb, ha hamarabb kezded
Egy zseniális francia mondás szerint: nem táncolhatsz a zenénél gyorsabb ritmusban.
Hogy jön ez a bilizéshez? Hiába akarod előrehozni, vagy gyorsítani az átszokás folyamatát – nem megy.
Próbálkozhatsz persze a csodagyerek-neveléssel vagy idomítással. Ha elég szemfüles vagy, és épp időben teszed bilire utódodat, vagy ha a kicsi a nap felét a bilin tölti. A legelszántabbak még éjjel is felébresztik a gyereküket, hogy pisiljen. Ne tedd! Csak akadályozod ezzel őt abban, hogy azonosítani tudja a saját érzeteit, késztetéseit.
Amit így érsz el, az csak látszat-szobatisztaság. Ráadásul nagy ára van. Ettől a baba is, anya is folyamatos nyomás alatt van. A gyerek nem tudja felhőtlenül végezni és élvezni a legfontosabb feladatát: a játékot. Az anyuka egyre türelmetlenebb lesz, esetleg megszégyeníti a gyerekét, ha mégis bepisil, és emiatt nemcsak a gyerek, hanem ő maga is még vacakabbul érzi magát. És az egész elkezd hasonlítani egy kiképzéshez.
Mindketten megpróbálnak megfelelni, görcsölnek, ahelyett, hogy élveznék az együtt töltött időt, és kivárnák, hogy a gyerek megérjen a valódi szobatisztaságra. A stressz és a büntetés lassítja az átszoktatást.
De mitől lesz könnyebb, gyorsabb?
Próbáld meg figyelmen kívül hagyni, hogy más gyereke bezzeg ilyenkor már rég szobatiszta volt, vagy hogy az anyukád azt mondja, hogy ebben a korban ő már rég túlvolt veled a pelenkakorszakon, vagy hogy az anyósod szerint a gyermeked már túl nagyfiú/nagylány a pelushoz.
Ahogyan a babád megért a kúszásra, a mászásra, a járásra, ugyanúgy meg fog érni a szobatisztaságra is. Egyiket sem szabad siettetni. Nem táncolhatsz a zenénél gyorsabb ritmusban.
Ez az ő döntése
Igazából akkor lesz szobatiszta, ha készen áll rá fizikailag, értelmileg és érzelmileg. Amikor úgy dönt, hogy ezentúl már a bilibe akar pisilni, kakilni. Ezt nem befolyásolja az, hogy neked mi kényelmes, te mire vágysz, vagy a környezeted szerint mi a helyes. Csak ő dönthet erről.
Kevés gyerek ébred úgy egy szombat reggel, hogy „na, ezentúl nem hordok pelenkát”. Anyaként mégis észre fogod venni az erre utaló jeleket. Ha kivárod ezt a döntést, sokkal rövidebb lesz az átszokási idő és egyikőtöknek sem lesz nyomasztó a változás.
Körülbelül mikor lesz szobatiszta?
Senki sem születik azzal a képességgel, hogy tisztán érezze, most pisilnie vagy kakilnia kell. Ez nem is tanulható. Viszont a saját tempójában mindenki szépen megérik rá.
A legtöbb gyerek 2-3 éves kor között lesz képes a szobatisztaságra. Rendszerint előbb tanul meg a bilibe pisilni, és csak később kakilni. A nappali szobatisztaság után általában újabb 3-6 hónapig kell még várni az éjszakai szobatisztaságra.
Honnan tudhatod, hogy készen áll a szobatisztaságra?
Ne aggódj, vannak teljesen egyértelmű jelek, no meg olyanok, amiket észre fogsz venni, ha ezentúl figyelsz rájuk:
- Ha rendszeresen keres egy nyugodt helyet, ahol kakilni szeret a pelenkába. Ilyenkor sokatmondó képet vág, és összetéveszthetetlen testtartást vesz fel.
- Ha van egy kedvenc helye, ahol a pelusba szeret kakilni.
- Ha minden nap nagyjából ugyanakkor kakil.
- Ha több órán át száraz szokott lenni a pelenkája.
- Ha szeret beszélni a pisiről és kakiról.
- Ha kíváncsi a bilire és a fürdőszobai szokásokra.
- Ha már érti, hogy mit kell csinálni a bilin, mit csinálnak a felnőttek a WC-n.
- Ha megpróbálja utánozni a WC-re ülő felnőtteket vagy nagyobb testvéreit.
- Ha babát, figurát, plüssállatot ültet a WC-re vagy a bilire, és eljátssza vele a pisilést.
- Ha már szavakkal ki tudja fejezni az akaratát, például: „enni akarok”, Hamar eljöhet a „pisilni akarok” is.
- Ha büszke arra, hogy önállóan tud csinálni valamit.
- Ha önállóan el tud menni a fürdőszobába, le tudja tolni a nadrágját (vagy ami épp rajta van), és egyedül le tud ülni a bilire.
- Ha nem szeret „használt” pelenkában lenni, elkezdi zavarni, és esetleg szól is neked, hogy cseréld ki rajta.
- Ha gyakran leveszi a pelenkáját.
- Ha szól, hogy bugyit szeretne viselni.
- És a legegyértelműbb, legfontosabb jel: ha szól, hogy pisilnie vagy kakilnia kell. Ekkor már biztos lehetsz benne, hogy szabályozni tudja a visszatartást.
Mi a te legfontosabb feladatod?
A te dolgod nem az, hogy megtanítsd rá, hanem hogy támogasd őt benne.
Tartsd tiszteletben a tempóját, és óvd meg őt a koraibilizés-hívő játszótéri anyukák (vagy akár a nagyszülők) aggódó vagy rosszalló megjegyzéseitől!
Mutass jó példát!
Mutass neki példát: ne zárkózz be, amikor WC-re mész, engedd meg neki, hogy veled menjen. És ha már ott vagytok együtt, beszélgessetek róla, hogy mit és miért csinálsz. A kérdéseire adj valós és számára is jól érthető válaszokat.
Akár rögtön javasolhatod is neki, hogy próbálja ki a bilit. Utána együtt moshattok kezet.
Ha lehet, az apuka (szükség esetén nagypapa) is tartson olykor bemutatót. Ez a fiúknál nagyon fontos. Rögtön meg is beszélhetitek a fiú-lány különbségeket. Annyit mondj el neki, amennyire ő éppen akkor kíváncsi. Amire kíváncsi, azt már fel tudja dolgozni.
Mindennek legyen neve: a kakinak, a pisinek, a testrészeknek. Minél kedvesebbek ezek a nevek, annál szívesebben fogja őket használni a család. Legyen természetes, hogy erről a témáról is beszéltek!
Hogyan kezdjétek el a bilizést?
Ne épp akkor fogjatok neki, amikor kistesó érkezett a családba, amikor költöztök, vagy más nagy változás történik. Egy nyugodt időszak a legideálisabb.
Vond be őt a pelenkázásba, mondd el neki, hogy most kikakilta, kipisilte azt, amire a testének nincs szüksége. Fontos, hogy megértse, hogy ez egy jó dolog, mindenki így csinálja. Ne kelljen aggódnia amiatt, hogy elveszít valamit, ami hozzá tartozik.
Bilivel célszerű kezdeni. Egyrészt arról leér a lába, és ezzel nő a biztonságérzete, másrészt könnyebben tudja majd egyedül használni. Helyezd el a WC mellett, vagy ha ott nincs elég hely, akkor a fürdőszobában. Legyen mindig könnyen hozzáférhető számára.
Kiválaszthatjátok együtt a bilit, ragaszthattok rá matricát – így hamarabb a sajátjának érzi majd.
Hogyan tudsz segíteni neki, hogy hamar rászokjon a bilire?
Tegyél a bilihez kényelmes (könnyen mosható) szőnyeget, és esetleg egy-két strapabíró, jó könyvet, hogy komfortos és barátságos legyen a hely. Jó szívvel ajánlom a Brumba című vastaglapos MeseVeled könyvet – sokat segíthet a bilire szoktatásban. Itt tudod megrendelni lányoknak, ezen a linken pedig fiúknak. Ha szeretnéd elolvasni, miről szól a könyv, és szívesen belelapoznál, akkor kattints ide, és keresd a könyvet alul, a vastag lapos könyvek között.
Ne erőltesd, ha nem akar ráülni, de azért tartsd ott a bilit készenlétben.
Könnyen eltávolítható ruhákat adj a gyermekedre, lehetőleg olyat, amit egyedül is le tud venni.
Javasolhatod, hogy csüccsenjen rá a bilire, főleg, ha hosszan belefeledkezik a játékba. De hagyj neki alkalmat arra is, hogy magától jusson eszébe.
Ha egy ideje már hiába ül a bilin, akkor pedig szólj neki, hogy álljon fel és öltözzön.
Ha éjszaka rendszeresen száraz marad a pelenka, beszéld meg vele, hogy ezentúl aludjon anélkül. Azért persze ilyenkor még nem árt valamivel védeni a matracot.
Kerüld a jutalmazást és a túlzott dicséretet!
Ne ígérj és ne adj jutalmat, ha végre kerül valami a bilibe. És az sem célravezető, ha az egész család odacsődül és kórusban tapsol. Ha túlzásba viszed, akkor nem a saját teljesítményének az örömét fogja érezni, hanem neked akar majd megfelelni. Csak a külső motivációért dolgozik majd, pedig a belső százszor erősebb és fontosabb.
Bátorítsd, dicsérd meg (eleinte azért is, hogyha csupán ráült a bilire), de ne vidd túlzásba!
Mit csinálj, ha változnak a körülmények?
Gondoskodj róla, hogy a bilizős nézeteidet megismerjék a családtagok, a nagyszülők és bárki, aki vigyáz a gyermekedre. Kérd meg őket kedvesen, de határozottan, hogy álljanak melletted és tartsák a kialakított szokásaitokat.
Ha rövidebb időre kimozdultok otthonról, akkor bilizés után induljatok el. Mondd el a gyermekednek, hogy most elindultok, ezért mindkettőtöknek pisilnie kell. Hosszabb kiruccanás esetén – ha engedi – érdemes rá pelenkát tenni. A bilit (esetleg az útibilit) vigyétek magatokkal, ha nem túl nagy akadály. Mindig legyen nálad néhány váltóruha, no meg egy nejlonzacskó a bepiszkolódott ruháknak.
Mit tegyél, ha nem megy simán?
Nem akarlak elkeseríteni, de valószínűleg nem fog simán menni. Teljesen természetes, ha még később is előfordul, hogy bepisil, bekakil. Ebből ne csinálj nagy felhajtást! Semmiképp se kelts benne bűntudatot, és ne bosszankodj! Mondd el neki (és ezáltal magadnak is), hogy legközelebb majd sikerül a bilibe.
Ezek a kis balesetek segítik őt abban, hogy felfedezze a különbséget a „pisilni akarok” és a „pisilek” között.
Ha menet közben úgy látod, hogy feszültséget okoz a gyermekedben a bilizés, hisztizik, vagy konfliktusok forrásává válik az új szokás bevezetése – nyugodtan hagyd abba a bilire szoktatást. Várd meg, amíg lenyugszanak a kedélyek. Ha te rugalmasan állsz ehhez, az önbizalmat ad neki.
Bízz a gyermekedben, és ne akarj a zenénél gyorsabb ritmusban táncolni!